Új térkép készült a kozmikus háttérsugárzásról
FACEBOOK TWITTER NETREVALO.HU GOOGLE+ INSTAGRAM YOUTUBE
CÉGADATBÁZIS SZÉPSÉGVERSENY HALL OF FAME GALÉRIA HÍREK LINKGYŰJTEMÉNY REGISZTRÁCIÓ BELÉPÉS KÖZÖSSÉG SÚGÓ
ADATBANK: MINDENKI GYERMEKEK HOSTESSEK MODELLEK STATISZTÁK SZÍNÉSZEK TÁNCOSOK ZENÉSZEK, ÉNEKESEK
CÍMLAP
Google

 Hírek
 Akciók, pályázatok, játék
 Casting, munka
 Divat, modellkedés, fotózás
 Egészség, szépség
 Film, színház
 Horoszkópok
 Interjúk
 Média, reklám, cégvilág
 Portrék
 Szépségversenyek
 Színes
 Szórakozás, programok
 Tudomány, technika
 Teszteld magad!
 Utazás, vendéglátás
 Zene

 Adatbank
 Minden jelentkező
 Gyermekek
 Hostessek/Hostok
 Modellek
 Statiszták
 Színészek
 Táncosok
 Zenészek, énekesek
 Részletes keresés

 Verseny
 Toplista
 Szabályzat
 Jelentkezés
 Nyeremények

 Legnépszerűbb oldalak
 Megtekintés a héten
 Megtekintés a hónapban
 Megtekintés az évben
 Összes megtekintés

 Felhasználói menü
 Bejelentkezés
 Elfelejtett jelszó kérése
 Kijelentkezés
 Regisztráció
 Tagok főoldala
 Üzenetek olvasása
 Jelentkezési feltételek
 Jótanácsok modelleknek

 A hét névnapjai
08. 18. Ilona
08. 19. Huba
08. 20. Állami Ünnep, István, Vajk
08. 21. Sámuel, Hajna
08. 22. Menyhért, Mirjam
08. 23. Bence
08. 24. Bertalan

 Látogatók
Jelenleg itt:         174
Bejelentkezve:       0
Regisztrált:     12344

 Stat
Üzenet:       1149428
Látogató:    8890649
Letöltés:    106587641

 Közösség



 Új térkép készült a kozmikus háttérsugárzásról 2013. 03. 23


A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, ami az egész világegyetemet kitölti. Az Európai Űrügynökség közzétette lenyűgöző új térképét az égbolt "legidősebb fényéről."


A kutatók szerint márványos mintázata tökéletesen megerősíti Nagy Bumm-modellünket, mely az univerzum kialakulását és evolúcióját írja le. A képen azonban vannak olyan jellegzetességek is, melyek elmondásuk szerint váratlanok és az elméletek további finomítását követelik meg.

A térképet a 600 millió eurós Planck űrteleszkóp által 15 hónap alatt összegyűjtött adatokból állították össze. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (angol elnevezése után CMB) részletezi. A mikrohullámú sugárzás eme halovány izzása az űr minden szegletét átjárja. A Planck tudósai az új adatokból újraszámolták a világegyetem tágulásának sebességét. Eredményük szerint egy tőlünk nagyjából 1 millió fényévre elhelyezkedő galaxis másodpercenként 20,59 kilométeres sebességgel távolodik, ami alacsonyabb a jelenleg elfogadott értéknél. Pontos konfigurációja - mely az új Planck-adatokon látszik - olyan kozmoszt sugall, amely némileg idősebb az eddig hittnél és 13,82 milliárd éve született meg. Ez mintegy 80 millió éves eltérés a korábbi számításokhoz képest.

A Planck a harmadik nyugati műhold, mely a CMB-t tanulmányozza. A két korábbi - COBE és WMAP – a NASA vezetésével működött. A szovjetek is kísérleteztek egy szondával a nyolcvanas években, amely Relikt-1 néven ismert. A CMB ama fény, mely kozmosz szerte szét tudott terjedni, miután az univerzum eléggé lehűlt ahhoz, hogy lehetővé tegye a hidrogénatomok kialakulását, mintegy 380 ezer évvel születése után. Mikrohullámú frekvenciákon még ma is közel egyenletes izzásban részesíti bolygónkat, hőmérsékleti profilja csak 2,7 fokkal haladja meg az abszolút nulla fokot.

Az egyik furcsaság a fény hőmérsékletének váltakozása, ami rendelkezik egy "preferált" iránnyal. A másik egy ennél is rejtélyesebb jelenség, egy hatalmas, megmagyarázhatatlan hideg folt, ami talán egy másik univerzum létezésére utalhat. A hőmérséklet váltakozásai elméletileg az egészen korai univerzum parányi kvantumfluktuációiból adódnak, ami hatalmas méretekre nyúlt ki egy rövid tágulási időszak során, amit felfúvódásnak nevezünk. Ez csupán 10-34 másodperccel az ősrobbanás után zajlott le, megalapozva a mai csillagok és galaxisok eloszlását. A CMB alkalmat ad a kozmológusoknak, ennek a kezdeti szakasznak a szondázására, lehetőséget nyújtva egyfajta "virtuális utazásra a világegyetem eredetéhez", mondta az ESA vezérigazgatója, Jean Jacques Dourdain.

A térkép statisztikai tulajdonságainak elemzésével a kozmológusok összehasonlíthatják felfúvódási modelljeiket az univerzum jelenlegi állapotával. A Planck nagyfelbontású eredményei erős egyezést mutatnak a kozmológiai elmélettel. "Az összesített következtetés szerint a standard kozmológia rendkívül jól illeszkedik a Planck adataihoz" - mondta Efstathiou. "Ha felfúvódási elméleteket gyártanék, rendkívül boldog lennék".

A térkép mintázata azt is mutatja, hogy némi módosítás szükségeltetik az univerzum összetételét érintő elméletekben. Úgy tűnik, némileg több anyag (31,7 százalék) és kicsit kevesebb sötét energia (68,3 százalék) van odakinn. Eme utóbbi az a rejtélyes összetevő, mely miatt a kutatók szerint egyre gyorsabb ütemben tágul az univerzum.

A jelekben mégis lehet érzékelni apróbb eltéréseket, és eme ingadozások – melyek a térképen a márványos mintát szolgáltatják – a kutatók szerint az anyag sűrűségét érintő különbségeket tükrözik a nagyon korai időkben. A fluktuációk a kutatók szerint az összes később kifejlődött képződmény - minden csillag és galaxis - magvait reprezentálhatják. A kutatók a hőmérsékleti ingadozásokat egy sor statisztikai elemzésnek vetik alá, melyeket aztán össze lehet vetni az elméletekkel. Így lehetővé válik a kozmosz eredetét és evolúcióját taglaló néhány modell kidolgozása és mások elvetése.

A kutatócsapat szerint a Planck-térkép elegánsan illeszkedik a kozmológia standard modelljéhez, mely szerint az univerzum forró, sűrű állapotban kezdte életét rendkívül apró térben, majd kitágult és lehűlt. Ezenkívül teszteli a felfúvódást taglaló elméleteket is, melyek értelmében az univerzum létezésének legelső pillanataiban a fénynél nagyobb sebességgel „nyílt ki.” Mivel úgy tűnik, hogy az anyag véletlenszerű eloszlását mutatja, az új térkép azt sugallja, hogy véletlenszerű folyamatok játszottak szerepet a nagyon korai univerzumban "kvantum" skálán.

A Planck a nagy kiterjedésű hideg folt jelenlétét is megerősítette, amire, mint fentebb említettük, a kozmológusok egy másik univerzum jeleként tekintenek. Az egyik felfúvódási modell, az úgynevezett végtelen felfúvódás szerint folyamatosan jönnek létre új univerzumok, melyek mind tágulni kezdenek. Ez a tágulás az univerzumok összeütközését eredményezheti, az így keletkező "zúzódás" jelenhet meg a szondák által észlelt hideg foltként a térképeken.

Mivel a Planck-térkép sokkal részletesebb, mint a korábban elkészítettek, így az anomáliákat is ki lehet benne szúrni. Az egyik ilyen eredmény azt mutatja, hogy a hőmérséklet-ingadozások – amikor nagyobb léptékben vizsgáljuk őket – nem egyeznek a standard modell előrejelzéseivel. Jelük az elvártnál gyengébb. Emellett aszimmetria látszik az átlaghőmérsékletben is, a déli félteke némileg melegebb az északinál. A harmadik jelentős anomália egy hideg folt az Eridánusz konstellációnál, amely jóval nagyobb az előre jelzettnél. Eme jellegzetességekre már a Planck elődje – a WMAP – is felfigyelt, ám most tisztábban látszanak, így jelentőségük is kiemelkedik.

A 2009-ben felbocsátott Planck folyamatosan pásztázza az égboltot és térképezi fel a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, az univerzumot elméletileg létrehozó Nagy Bumm utóizzását.


A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, ami az egész világegyetemet kitölti. Energiaeloszlása 2,725 kelvin hőmérsékletű feketetest-sugárzásnak felel meg, melynek maximuma a mikrohullámú frekvenciatartományba esik: 160,4 GHz-nél (1,9 mm-es hullámhossznál) található. Az ősrobbanás után nagyjából 380 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, de a vöröseltolódás miatt a hőmérséklete lecsökkent. Ez a sugárzás az ősrobbanás komoly bizonyítékának tekinthető.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőmérséklete az égbolton majdnem egyenletes (izotróp). A Szűz csillagkép irányában néhány ezred fokkal melegebb, mint az ellenkező irányban. A sugárzásnak ez a dipólus jellege megmagyarázható azzal, hogy a megfigyelő (azaz mi, tehát a Tejútrendszerünk) 627 km/s sebességgel mozog a sugárzás nyugvó rendszeréhez képest az említett irányba. A megfigyelésekből levonva ezt a dipól tagot egy majdnem teljesen izotróp eloszlást kapunk. A sugárzás minden irányból egyenletesen érkezik hozzánk 1 százezredrész pontossággal.

A Far-Infrared Absolute Spectrophotometer (FIRAS) eszköz a NASA Cosmic Background Explorer (COBE) nevű műholdján nagy pontossággal mérte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás spektrumát. A FIRAS adatait összehasonlították az elméleti feketetest-sugárzás spektrumával. A talált eltérés a feketetest-spektrumtól a 0,5 és 5 mm közötti hullámhossztartományban kevesebb, mint a maximum 0,005%-a. Ezzel ez a spektrum a természet legpontosabban mért feketetest-spektrumává vált. Ezért az eredményért John Mather-t a FIRAS (és az egész COBE program) vezetőjét 2006-ban Nobel-díjjal jutalmazták. A Nobel-díj másik felét a COBE másik vezetője George F. Smoot kapta.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az ősrobbanáselmélet jóslata. Az elméletben a korai világegyetem fotonok, elektronok és barionok forró plazmájából épült fel. A fotonok állandóan kölcsönhatottak a plazmával Thomson-szórással. Ahogy a világegyetem tágult, az adiabatikus tágulás során lehetővé vált, hogy az elektronok protonokhoz kapcsolódva hidrogénatomokat hozzanak létre. Ez nagyjából 3000 K hőmérsékleten történt, amikor a világegyetem nagyjából 380 000 éves volt. Ezután a fotonok már nem szóródtak a semlegessé vált atomokon, és szabadon kezdtek el utazni a térben. Ezt a folyamatot rekombinációnak vagy lecsatolódásnak hívják, arra utalva, hogy az elektronok az atommagokkal kombinálódnak és lecsatolódik egymásról az anyag és a sugárzás.

A foton tovább hűlt azóta és jelenleg érte el a 2,725 K értéket, és a hőmérséklete tovább fog hűlni, amíg a világegyetem tágul. Ennek megfelelően az égen mért sugárzás, amelyet jelenleg mérünk, egy gömbfelületről indult hozzánk, ahol a fotonok 13,7 milliárd évvel ezelőtt lecsatolódtak az anyaggal való kölcsönhatásról a korai világegyetemben, és csak most érték el a földi megfigyelőket. Az ősrobbanás elmélete szerint a teljes megfigyelhető világegyetemet kitölti a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, és ez adja a világegyetem sugárzási energiájának zömét, ebből származik nagyjából a világegyetem teljes sűrűségének 5·10-5-ed része.

Az ősrobbanás-elmélet két legnagyobb sikere a majdnem tökéletes feketetest-sugárzás megjóslása és a háttérsugárzás anizotrópiájának részletes megjóslása. A jelenlegi tudományos műhold, a Wilkinson Microwave Anisotropy Probe pontosan mérte az anizotrópiát az egész égbolton 0,2 fokos skálán. Ezt felhasználták az ősrobbanásra vonatkozó standard Lambda-CDM modell paramétereinek becslésére. Néhány tulajdonság, mint a világegyetem alakja (sík vagy görbült-e) közvetlenül a háttérsugárzásból megállapítható volt, míg másokra, mint például a Hubble-állandó, nem adott önmagában pontos adatot, csupán más mérésekkel összevetve.


    Forrás: richpoi   Küldd el ismerősödnek!
  

 Szavazás

 Hall of Fame
 Nemzetközi királynők
 Nemzetközi hercegnők
 Nemzetközi címlapmodellek
 Királynők
 Hercegnők
 Címlapmodellek
 Topmodellek

 További képtárak
 Galéria főoldal
 Összes képtár
 Divat
 Média
 Modellek
 Rendezvények, bulik
 Sportolók
 Szépségversenyek
 Színes
 Színészek
 Zenészek, együttesek

 Legnépszerűbb képtárak
 Megtekintés a héten
 Megtekintés a hónapban
 Megtekintés az évben
 Összes megtekintés

 Érdekességek
 Byte kalkulátor
 Hosszúság-váltó
 Hőfokváltó
 Kínai állatjegyek
 Közösségek
 Öröknaptár

 Linkgyűjtemény
 Divat
 Fotósok
 Modellek
 Szépség, egészség
 Szépségversenyek
 Modellügynökségek
 Média
 Sportolók
 Színészek
 Zene, együttesek
 Zenészek

 Cégadatbázis
 Cégek főoldala
 Céghírek
 Elektronika, járművek
 Divatáruk, ékszerek, lakás
 Sport, szépség, egészség
 Szolgáltatások, fotózás, filmezés
 Utazás, vendéglátás, szórakozás



 Ma
 Valutaváltó
 Menetrendek
 Szálláskereső
 Rövidítés-kereső
Partnereink
     © 2001 - 2014 ModellVilág.hu     Adatvédelem     Impresszum     Médiaajánlat
eXTReMe Tracker